A polinézek az egykori hajóval közlekedő őseik leszármazottjai, amik kb. 2.000 évvel ezelőtt érkeztek e szigetekre. Északon a Marquesas szigetek benépesedése már korábban megtörtént. A 16. századtól aztán egyre több európai látogatta meg a szigeteket, ezzel új vérrel frissítve a bennszülöttekét. Jóllehet a statisztikai adatok szerint a polinéz lakosság aránya 70%, a valóságban ez az adat bizonyára sokkal kevesebb. Az európaiak (papaa) aránya 12%, míg  a kínaiaké 5%.

Francia Polinézia lakossága 280.000 körül van (2007 május) és ennek több, mint fele Tahitin él a sziget nagyobbik részének keskeny parti szegélyén. Részben az atomkísérletek miatti gyors gazdasági fejlődés folyamán (megépült a Faa’a nemzetközi repülőtér, kiépült a Papeetei kikötő, fejlődött a közigazgatás és üzleti szektor) Tahiti népessége az 1956-os 37.200-ról 115.800-ra nőtt 1983-ban.

Polinézia többi országával összehasonlítva Francia Polinézia gazdag. Másfelől viszont az árak hihetetlenül magasak, ami nem csoda, hiszen mindent oda kell szállítani a világ minden részéről.

1827-ben Aaron Buzacott és 5 másik misszionárius megérkezett Londonból Tahitire, hogy hirdessék az igét és rövid időn belül nem csak Tahiti, hanem a többi szigetcsoport lakossága is felvette a kereszténységet. 100 évvel később követték őket a katolikus misszionáriusok, akik először a Gambier szigeteken telepedtek le. Az iszlámon kívül ma szinte minden vallás képviselteti magát Tahitin.

Jóllehet 1990 óta rendszeres látogatója vagyok a polinéz szigetvilágnak, sohasem hagyom ki, hogy részt vegyek a vasárnap reggeli istentiszteleten. Nem azért, mert értem a nyelvüket, hanem azért, mivel olyan csodálatosan, több szólamban énekelnek. Mindenki a legjobb ruháját veszi fel, a nőkön fehér ruha és fehér kalap, jóllehet szinte mindenki mezitláb van.