A Tahiti gyöngyök tenyésztése a Tuamotu és Gambier szigetcsoport alacsonyan fekvő korall-atolljain történik. Évmilliókkal ezelőtt kialudt vulkánok kráterére a korall fokozatosan lerakódott. Ezek az atollok hasonlítanak egy pezsgőspohárhoz: kívűl a nyilt tenger, belül a 30-40 méter mély laguna, az élet pedig a keskeny peremen zajlik. A világon 400 ilyen atoll található, ebből 84 Francia Polinézián. A laguna tápálékban gazdag vize kedvező környezetet biztosít a kagylók fejlődése számára. A planktonban és ásványi sókban gazdag tápanyagok az óceán mélyéről érkeznek. Vannak nyitott és zárt atollok. Mindkét esetben a tengervíz akadálytalanul bejut a lagunába, ugyanis nyitott atollnál ez eleve nem probléma, zárt atollok esetében pedig a felületen lévő átfolyások teszi lehetővé a tengervíz bejutását.

Mi szükséges a Tahiti gyöngy tenyésztéséhez?

Kagylók, pontosabban nagy mennyiségű fekete-ajkú kagyló. A természetes kagylópopuláció kimerülése miatt kagylólárvákat kell felfogni és azokat felnevelni, amíg el nem érik a beültetéshez szükséges két éves kort. E célból műanyagból készült pászmákat engednek le a víz felszínén bójákkal fenntartott kötelekről. A kagylólárvák ezekre a pászmákra lerakódnak és ott fejlődnek. 8-9 hónap múlva ezeket a pászmákat felhozzák. A fiatal fekete-ajkú kagylók mellett számos más kagyló is letelepedett, ezeket eltávolítják, majd a feketeajkúakat különválasztják és megtisztítják.
Ezután felfűzik ezeket és egy műanyaggal bevont fémhálóból készült kosárba (un. csirkeháló) helyezik. Ennek az a lényege, hogy védelmet kapjanak a rájuk leselkedő számos ellenségtől, így többféle hal- és szivacsfajtától, kagylófúró kagylóktól, polipoktól, stb.

Nucleus. E célra hagyományosan egy amerikai édesvizű kagylófajta a legalkalmasabb. Ezek az un. disznólábújj kagylók és a Mississipi folyóban találhatóak. A kagylót először kis kockákra darabolják, majd pedig dobban kerekre csiszolják. Sajnos e kagylófajta egyre ritkábban fordul elő, igy a gyöngyfarmerek már régóta keresnek más lehetőséget (pl. Dél-kelet-Ázsiai folyókban lévő kagylókból), de ezek a kisérletek nem igazán sikeresek. A nucleusokat 6 és 12 mm közötti átmérőben gyártják. A közelmultban japán szakemberek kikisérleteztek egy génkezelési eljárást, mely segítségével a nucleus „testbarátabbá” válik, tehát kisebb a valószinűsége, hogy a beültetés után a kagyló kidobja magából. Igaz, a színe a megváltozik, de ez lényegtelen.

Berendezések, épületek. A legfontosabb az un. beültető ház, ahol a fő tevékenységek zajlanak: a kagylók tisztítása, befúrása, beültetése, a gyöngy kivétele és a kagylók  rövid ideig történő tárolása. Rendszerint sekély vízben cölöpökre építik. Továbbá egy bizonyos nagyságú vízfelületre van szükség a lagunában hosszú kötelek számára, melyeket bóják tartanak a víz felszínén és a laguna fenekén lévő vasbetontömbökhöz kötve nem tudnak elsodródni. Ezek a kötelek tartják úgy a kagylólárvagyüjtő pászmákat, mind a kagylókat a beültetési és aratási időszak között. Ezeken kívül a szárazföldön külön épületekre van szükség az anyagok, berendezések, gépek tárolására, a személyzet elszállásolására. Az elektromos áram termelését generátorokkal és/vagy szolárcellákkal oldják meg, mely utóbbiakhoz nagy kapacitású akkumulátorok csatlakoznak. Szükség van még nagy műanyagtartályokra, melyekben a felfogott esővizet tárolják, csónakra, üzemanyagra.

Beültető. Francia Polinézián a gyöngytenyésztés kezdetétől (1962)  húsz éven keresztül  a beültetést kizárólag japán szakemberek végezték. Jóllehet nagyon féltékenyen vigyáztak titkaikra, egyre több bennszülött elsajátította ezt a tudományt, ami nincs könyvekben leírva és nem tanítják iskolában. Tökéletesen kell ismerni a kagyló anatómiáját, nagyon sok türelemre és kézügyességre van szükség. Annak érdekében, hogy valaki ezt elsajátítsa, sokezer kagylót kell feláldozni.

Most pedig nézzük meg, hogyan megy végbe az első beültetés. Ez egy igazi sebészeti beavatkozás, a tudás és kézügyesség mellett speciális eszközökre van szükség.

A beültetendő kagylókat leveszik a hosszú kötélről és behozzák a beültető házhoz, ahol alaposan megtisztítják. Egy speciális szerszámmal az egyik alkalmazott óvatosan szétfeszíti kissé a kagylót és egy kis ékkel kitámasztja. Majd behelyezi egy kosárba.

Az első beültetés előtt egy egészséges kagylót fel kell áldozni. A belső gyöngyházfelület peremének szine legyen lilás, zöldes, kékes. Miután a beültető teljesen szétnyitja a kagylót, a hámszövet külső széléből kivág egy 5-10 cm hosszú, 2-3 mm széles csíkot. Ezt egy fadeszkára helyezve 2-3 mm-es kis darabokra vágja. E kis hámszövetdarabkák fogják majd a gyöngyházrétegeket (az un. nacre-t) kiválasztani. Egy donorkagylóból kivágott hámszövet 50-60 kagyló beültetésére elegendő. Nagyon fontos, hogy a hámszövet ne száradjon ki, azt állandóan nedvesen kell tartani.

Időközben az első kosár megtelt „előfeszített” kagylókkal és odaviszik a beültetőhöz. Az egy szerszámmal megfogja az elsőt, ráhelyezi a kagylótartóra, majd egy kilincsművel ellátott kis tágítószerszámot behelyez a kagyló két ajka közé. Miután megtalálta a kagyló ivarszervét, azt szikével bevágja, majd egy kis hámszövetdarabkát valamint egy nucleust helyez be az üregbe. Fontos, hogy a nucleus és a hámszövetdarabka szorosan egymáshoz érjen. Ez egy olyan követelmény, ami szemmel sokszor nem ellenőrizhető, hihetetlen ügyesség kell hozzá. Majd kiveszi a tágítószerszámát és a kagylót visszateszi a kosárba. Az egész művelet kevesebb, mint egy percet vett igénybe. Még gyorsan két kis lyukat fúrnak a kagyló csuklórészébe, valamint egy műanyagzsineggel egy színes kötélhez, vagy más farmokon un. kengurukosarába rögzítik. A kagylók rövid ideig bírják tengervíz nélkül, ezért nagyon fontos, hogy a fenti műveletek minél gyorsabban végbemenjenek. Először a beültetőház alatti sekély vízbe helyezik őket, majd a következő napokban visszakerülnek a hosszú kötelekre, ahol két évet eltöltenek.

Mi történik a kagylóban beültetés után?

Sajnos sok kagyló nem éli túl a beavatkozást és sok másik kilöki magából a nucleust. A génkezelt nucleusok alkalmazásával a kilökés aránya javult. Ha a beültetés sikeres volt, egy különleges folyamat megy végbe a kagylóban: az első hónapban a hámszövet elburjánzik és fokozatosan körbeveszi a nucleust, azon egy un. gyöngyzsákot képez. A zsák ezután kiválaszt  egy szerves vegyületet, a konkinnek nevezett proteint  és az aragonitnak nevezett kalciumkarbonát kristályokat kis lapocskák formájában elhelyezi az konkin térhálójába. Ez tehát a gyöngyház anyaga (nacre), ami  0,3-1,0 mikronos  koncentrikus rétegenként  beburkolja a nucleust. A rétegek vastagsága, finomsága, a rétegfelvitel intenzitása nagy részben a víz hőmérsékletétől függ. Ha a seb gyorsan begyógyul és a gyöngyzsák teljesen körbeveszi a nucleust, nagy a valószínűsége annak, hogy szép, kerek gyöngyöt kapunk. Ha nem, a gyöngyházrétegek másképpen alakulnak, így a gyöngyök formája is különböző lesz, félkerek, félbarokk, vagy barokk.

Aratás

Ha nem pusztított se hurrikán se vírus, elérkezett a gyöngytenyésztés legizgalmasabb része, az aratás. Ekkor derül ki, hogy a befektetett munkát és pénzt siker koronázza-e. Maga az aratási folyamat nagyon hasonlít a beültetéshez: a kagylókat leveszik a hosszú kötelekről és a beültetőházhoz viszik, ahol megtisztítják és átadják a beültetőnek.

Három eset fordul elő:

1.     az átlátszó gyöngyzsák egy gyöngyöt tartalmaz

2.     a kagyló ugyan kilökte magából a nucleust, de létrejött egy keshi

3.     se gyöngy, se keshi

A gyöngy kivételéhez az ivarszervet kissé be kell vágni, akárcsak beültetéskor. Majd a beültető kissé rányom a gyöngyzsákra és a gyöngy kijön. Amennyiben szép, kerek gyöngyöt kapunk és a kagyló teljesen egészséges, a beültető kiválaszt egy, az előbb kivett gyöngytől valamivel nagyobb átmérőjű nucleust és azt behelyezi a gyöngyzsákba. Ezt a folyamatot nevezzük második beültetésnek, melyet majd a harmadik követhet.

Előfordul, hogy a nucleust ugyan kilökte magából a kagyló, a hámszövetdarabka viszont benne maradt. Ilyen esetben is megindulhat a kiválasztódási folyamat, melynek eredménye a keshi. Ez egy barokk formájú, teljes keresztmetszetben gyöngyház anyagból álló gyöngy.

Amennyiben a kagyló se gyöngyöt, se keshit nem tartalmazott, de egészséges, ismét sor kerülhet beültetésre. Ha nem, akkor késsel átvágják. A kagylóhéjat eladják, amiből gombokon kívül számos bizsuékszert gyártanak.

Egy aratási nap eredménye:

Ajánlatos megfigyelni egy átlagos gyöngyfarm hatékonyságát Francia Polinézián:

Kezdjük a tenyésztési folyamatot 10.000 fiatal kagylóval. Kb. 5.000 elpusztul természetes halálozás és ragadozók által és 500 nem alkalmas a beültetésre. 500 kagyló elpusztul beültetés után és 1.500 kidobja magából  a nucleust. Eddig 2.500 kagyló maradt. További 500 elpusztul a kétéves fejlődési időszak során. Az aratás eredménye tehát 2.000 db különféle minőségű, formájú, méretű és színű gyöngy. Amennyiben az A-osztályú (kiváló minőségű) gyöngyök aránya 10%, a kerek gyöngyöké pedig 25%, a gyöngyfarmernek 50 db gyönyörű kerek gyöngye lesz. Kérdés, hogy lehet-e ezekből egy gyöngysort készíteni? Nyilvánvalóan nem, de még egy fülbevalót sem.

Természetesen vannak kedvezőbb eredményű gyöngyfarmok is, de olyanok is, melyek eredménye még rosszabb.

Napfelkelte a gyöngyfarmon.